Zalán Tibor

Zalán Tibor alakja elképzelhetetlen a nyakában logó kereszt nélkül, melynek jelentéséről tartózkodóan vall. "Nem az Isten érdekel, hanem az ismeretlen. Már nem akarok közölni magamról semmit, csak keresni azt, amit én se tudok."

Az írás egyik alapvető kérdése, mi az a technika, amely által testet ölthet az ismeretlen, sokszor még az író számára is rejtett tartalom. Mi az az öntőforma, amelybe az élmény leginkább átmenthető? Végignézve ezt a terjedelmes életművet, úgy tűnik, az idén hatvanéves Zalán Tibor munkásságának talán legfőbb mozgatórugója mindvégig a hiteles forma keresése. A regény, a dráma, a hangjáték, a mese, az esszé mind eszközéül szolgált, de legfőképp a vers volt a társa. A költészet esetében azonban nem beszélhetünk csupán holmi formajátékról. Munkásságának minden korszakát halálos komolysággal és szenvedéllyel éli meg, mint egy szerelmet. Ezek a periódusok a '70-es évek végétől kezdődnek, írni komolyan ekkor kezdett. A szegedi diákévek után a költő Budapestre költözött, ahol éveken keresztül munkanélküli volt. A Kádár-rendszer puha diktatúrája az ő életét sem könnyítette meg, nehezen talált kiadót, állást és igaz barátokat. 1980-ban jelenhetett meg első verseskötete, a Földfogyatkozás , melynek verssoraiból Nagy László népi szürrealista hangját is kihallhatják a vájt fülű olvasók. Ezt követte az avantgárd őrülete, hívták népies Kassáknak is. Majd jöttek a neoromantikus művek, s zép, csendes szerelmes témák , talán akkor ragadt Zalán Tiborra egyfajta hősszerelmes költő-maszk. Ezt az Erósznak sűrűn hódoló költészetet váltotta fel a kiégés , elbizonytalanodás élménye 1989-ben, amelyet csendesebb, nyugodtabb, tűnődőbb hang követett, de köteteiben mindvégig képes volt a megújulásra és a megdöbbentésre.

Zalán Tibor létrehozott és megélt mindenfajta viszonyt a szavakkal, amit költő kívánhat. Legutóbbi két kötetét a Fáradt kadenciáka t és a Holdfénytől megvakult kutyá t elismerő kritika fogadta. 2013-ban jelent meg Papírváros című, öt kötetesre tervezett regényfolyamának harmadik része is, amelyet nyers erotikája miatt sokan vártak, mások inkább hangosan támadtak.

Írói munkássága mellett számos folyóirat szerkesztője volt, így például 1985-1991 között a Kortárs folyóirat versrovatának volt vezetője, majd a Szivárvány , chicagói folyóirat budapesti társszerkesztője és az Iskolakultúra rovatvezetője, 2000-2001 között a Kelet főszerkesztője volt, emellett jó pár színház számára dramaturgként is dolgozott.

Egy költőről mindig sokat elárulnak barátai és mesterei. Zalán Tibor esetében a már említett Nagy Lászlón túl még a fiatalon elhunyt Sziveri János neve fontos, illetve Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész, aki 1989 óta szerzőtársa a költőnek, turnéztak együtt az Egyesült Államokban, és több közös albumot jelentettek meg. Ennél a három névnél többet azonban nem nagyon említhetünk, ugyanis Zalán Tibor a '80-as években úgy döntött, kivonul az i rodalmi életből. Hogy mi állt ennek hátterében, arról is minden bizonnyal hallhat a közönség a Versek szódával október 15-i nyitóestjén.

Díjai

  • a Művészeti Alap legjobb elsőkötetes-díja (1980)
  • Radnóti-díj (1981)
  • Graves-díj (1984)
  • Clevelandi József Attila-díj (1986)
  • József Attila-díj (1987)
  • Madách-díj (1988)
  • Alföld-díj (1989)
  • Csokonai-díj (1995, 2005)
  • Kortárs-díj (1997)
  • Tiszatáj-díj (2001)
  • Szép Ernő-jutalom (2001)
  • Bárka-díj (2003)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2005)
  • Bánkuti Miklós-díj (2007)
  • Nagy Gáspár-díj (2007)
  • Látó-nívódíj (2007)
  • Mészöly Miklós-díj (2011)
  • Artisjus irodalmi díj (2012)
  • Salvatore Quasimodo-emlékdíj (2013)

Legfontosabb művei

  • Sakk-bástya (monodráma, 1979)
  • Földfogyatkozás (vers, 1980)
  • Álom a 403-as demokráciában (vers, 1984)
  • Opus No. 3: KOGA (vers, 1984)
  • ...és néhány akvarell (vers, 1986)
  • Hagyj még idő! (vers, 1988)
  • Borús reggeli üzenetek (vers, 1989)
  • Bongóc a tavaszban (mese, 1990)
  • Amerika , körülírások, munkapad ( essz é, 1992)
  • Kívül (vers, 1993)
  • Seregszámla (válogatott versek, 1994)
  • Áttűnések - áttüntetések (válogatott versek, 1994)
  • A vers ion (vers, 1995)
  • Fénykorlátozások (vers, 1996)
  • Átszivárgások (vers, 1997)
  • Papírváros (kimerülve, egy)(regény, 1998)
  • Hal, vér, festék (drámák, 2000)
  • A szomjúság nyelvén (vers, 2000)
  • Lassú halált játszik, (vers, 2000)
  • Papírváros (eltévedve, kettő)(regény, 2002)
  • Azután megdöglünk. Kilenc drámai szöveg (drámák, 2004)
  • A szürrealista balkon (vers, 2004)
  • Szállás rossz ágyon (vers, 2005)
  • Elfogult írások (esszék, 2006)
  • Dünnyögés, félhangokra (vers, 2006)
  • Váz (vers, 2008)
  • Szétgondolt jelen (vers, 2011)
  • Fáradt Kadenciák (vers, 2012)
  • Holdfénytől megvakult kutya (vers, 2013)
  • Papírváros (letarolva, három)(regény, 2013)

Fáradt kadenciák 3

- részlet -

"Valaki látta hogy boldog voltam
saját árnyékomat túlragyogtam
Hirtelen hamvadt el bennem minden
és a minden sem volt túl a nincsen

*

Édes kekszeken áfonyalekvár
bolondokházában voltam kegytárgy
Nem várom eljön értem egy éjen
Nincs más választás - ő kell hogy éljen

*

Miért a vers ha az is csak öl már
hová szállt el a lángoló oltár
Káromolja Istent Lehet gyáva
lehet hogy hős ki önmagát utálja

*

Színházban szürke előadások
díszlete mögött vértócsa árok
Soha nem láthatja meg a néző
üveg szívekre műanyag hó hull"