Tóth Krisztina (1967) költő, műfordító a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán érettségizett, 1993-ban szerzett tanári diplomát az ELTE Bölcsészkarán. 1990-92-ben ösztöndíjasként két évet töltött Párizsban, ez idő alatt főleg kortárs francia költészetet fordított.

Főbb kötetei

Őszi kabátlobogás (versek, Kozmosz Könyvek, 1989), A beszélgetés fonala (versek, Belvárosi Kiadó, 1995), Az árnyékember (versek, JAK - Kijárat Kiadó, 1997), Porhó (válogatott és új versek, Magvető, 2001), Londoni mackók (gyerekversek , Csimota Kiadó, 2003), Síró ponyva (versek, Magvető, 2004), Vonalkód (novellák, Magvető, 2006), Magas labda (versek, Magvető, 2009), Hazaviszlek, jó ? (novellák, Magvető, 2009), Pixel (novellák, Magvető, 2011)

Főbb díjai

Radnóti Miklós-emlékérem (1989), Illyés Gyula-díj (1994), Graves-díj (1996) József Attila-díj (2000), Vas István-díj (2001), Palládium irodalmi díj (2002), Év gyerekkönyve (2003), Édes anyanyelvünk pályázat első helyezése vers kategóriában (2004), Márai-díj (2007), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (2009), Szabó Magda - Szobotka Tibor Emlékdíj (2011)

Porhó

Harminckettő hogy telhetett?
Hogy múltak el napok, hetek?
Letelt,
s hitelt

nemigen ad már a jelen.
Nem voltam benne még jelen,
úgy múlt
a múlt,

annyi idő, hogy szinte sok.
De ért már más is, mint e sokk:
hold is,
nap is

pólyálta hűlő életem,
s amit nem tettem, tervezem
e lét
felét

leélve: őrzöm arcomat,
s eleddig nem zuhant sokat
csecsem
becse,

sőt, egy bocsom is van (de szép!),
beszélni is kezd majd ez év
telén
talán,

de hogy mi történt, mire volt jó
harminckét éven át e porhó,
havam,
hevem

hová gomolygott nyomtalan,
és ugyan hol, ha nyoma van,
szivek,
szavak

mélyén mi ülepszik, mi lesz,
így fog eltelni, élni ez?
Vagy túl
a túl

bonyolult léten, túl ezen
egyszercsak majd megérkezem
s ittlétemet
átlátom ott ?