|
Pion István
A slam poetry néhány éve már izgalomban tartja az ország figyelmét. Ki gyanakodva, távolról méregeti, ki rajong érte. Egy azonban biztos, már mindenki hallott róla. De hogy mi is a slam? Költészet vagy rap? Felolvasás vagy színházi show? Egyáltalán hogy lesz valakiből slammer? Mindezekre a kérdésekre biztosan választ kapunk napjaink egyik legbefutottabb slammerétől.
Pion István 1984-ben született. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán végezte magyar-kommunikáció szakon. Már az egyetemi évei során találkozott a Dokk.hu irodalmi kikötő közösségével, ahol Lackfi Jánosnak és Jónás Tamásnak köszönhetően kezdett mélyebben foglalkozni a költészettel. 2007 áprilisától szerkesztője is lett az internetes költészeti portálnak, és ezzel párhuzamosan megalapította az Előszezon irodalmi csoportot.
Kötetei:
Atlasz bírja (2013) Díjak, elismerések
- Pulitzer Szülővárosának Díja (2009)
- Sinkó Ferenc-díj (2009)
- I. Országos Slam Poetry Bajnokság, III. helyezett (2012)
Tévémaci meghalt
Én már nem lehettem úttörő és
az iskolában nem tanultam oroszul.
Az óvodában pedig nem kellett
pajtásnak szólítanom a Petikét,
de a tévémacival még én is
mostam együtt fogat, ahogy a
kis piros barátja, akinek a nevére
nem emlékszem. Ha volt
neki olyanja, egyáltalán.
Én már Kennel játszottam,
az asztal alatt dugásra
kényszerítettem Barbie-val.
És úgy tanultam németül,
hogy utáltam a németet,
közben meg oroszul is
tanultam számolni a
nővéremtől, és felvettem
a piros nyakkendőjét, mert
mindkettőt irigyeltem tőle.
Aztán szegény tévémaci
meghalt. A barátjával nem
tudom, mi lett, mert akkor
ő is eltűnt a képernyőről.
Közben megszerettem a
németet, de most már nehéz
tanulni ezt is. Oroszul még
el tudok számolni tízig.
A gimnáziumban meg
cserkész akartam lenni,
de nem lettem. És szerintem
a pajtás elég ciki megszólítás,
én mindenkit a nevén hívok. |