Oravecz Péter (1977, Budapest) költő, zenész.
A Stádium Fiatal Írók Körében indult pályája. Az ELTE BTK magyar szakán végzett 2004-ben. 1993 óta publikál rendszeresen folyóiratokban. 2002-2004. között szerkesztő-műsorvezetőként saját műsort vezetett a Petőfi rádión A hetedik címmel. 2000-től aktívan zenél, jelenleg két hazai flamenco produkcióban (FlamenCorazón Arte, Sobre Fuego) és két alternatív popzenekarban (Manoya, Spiral Road) működik közre.
Kötetei
Mindenség-kalitka (versek, Stádium, 1995), Sehova tanúja (versek, Tevan Kiadó, 1998), Majd Papitiben (versek, Kortárs Kiadó, 2000), Tökéletes délután (versek, Parnasszus, 2013).
Főbb díjai
Gérecz Attila-díj (1995), Tokaji Írótábor Díja (2000)
FELIDAE (I)
Gyerekként tátott szájjal néztem
a tűzkarikán átugró oroszlánt.
Csodáltam tanult bátorságát
s hogy sörénye épségben maradt.
Aztán szembesültem vele,
hogy képtelen vagyok kancsóból
pohárba tölteni bármit anélkül,
hogy egy csepp félre ne menne.
Egy nősténytigrissel viaskodtam
egész gyerekkoromban. Fegyverem
nem volt, hát szavak tüskéivel
szórtam fel az aréna porát.
Bárhová mentem később, egy zacskóra
való tüske mindig volt zsebemben.
Amerre jártam, nyüszítő fenevadak
nyalogatták véráztatta mancsaik.
Aztán lett egy macskám,
aki megtanított dorombolni.
A lágy, sebezhető testtájak
símogatásra bírták kezeim.
Mikor még kölyök volt,
állatorvostól állatorvosig
cipeltem, folyton felsebezte talpát
a kristáyszemcsés alom.
Közben megtanultam azt is,
hogy a borosüveg nyakára kendőt
kell tekerni, mert legalább
egy csepp mindig félre megy.
Egy reggel tükörbe néztem,
kócos sörény borította fejemet.
Megértettem: nem félhetek
a tűztől, ha magam is tűz vagyok.
Állig begombolt hallgatásod előtt
anyaszült meztelen állok.
Erős vagyok és sebezhető.
Legyen meg a te akaratod. |