Lackfi János (1971) költő, író, műfordító, tanár az ELTE BTK magyar-francia szakán szerzett diplomát, majd az ELTE Magyar Irodalomtörténet tanszékén doktorált. 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa, a Kreatív Írás program egyik vezető oktatója Vörös István mellett. Öt gyermek édesapja.

Főbb művei

Versek: Magam (Kézirat Kiadó, 1992), Öt seb (Belvárosi Kiadó, 2000), Elképzelhető (Nagyvilág, 2001), A buta felnőtt (gyerekversek, Móra, 2005), Hőveszteség (Palatinus, 2005), Törpe és óriás között (gyerekversek, mondókák, Móra Kiadó, 2007), Apám kakasa - Vörös Istvánnal (gyerekversek, Noran, 2009)

Regények: Két csavart szaltó (Ister, 2002), Halottnéző (Noran, 2007), Kövér Lajos színre lép (meseregény, General Press, 2007), Domboninneni mesék (Móra, 2010)

Főbb díjai

Gérecz Attila-díj (1992), a belga Kulturális Minisztérium Műfordítói Díja (1999), József Attila-díj (2000), Déry Tibor-díj (2001), Az Év Gyermekkönyve (IBBY-díj, 2004, 2008), Európai Költészeti Akadémia Pegazus-díja (2009)

Szakmai dudoló

Hogy tudom, minden szétesik
(mert szétesik
mi létezik)
Az még nem sokra képesít
(hogy képesít
csak képzelik)

A költő mind halál-szaki
(halál-szaki,
halász, aki)
A hajszálat halássza ki
(halássza ki,
ha teheti)

Hisz mindenünk e lét-leves
(a lét-leves
nem ingyenes)
A költő világ-mindenes
(s mert mindenes
mindent kiles)

Minden szennyest kitereget
(hát tereget-
het eleget)
Szagolja, mit más ereget
(mert ereget
jó meleget)

Orrunk alá csepü-bajuszt
(bajuszt ragaszt
már nagyfiúst)
Szagolhatjuk, erjed a must
(forralja juszt
a kozmikust)

Hát mutat költőnk sok fenyőt
(ernyő-fenyőt
felhő-evőt)
Óriások földbe tűzködött
(betűzködött
seprűi ők)

És int: álljunk egyenesen
(közelesen
egyenesen)
A létünk bármi védtelen
(rajt megterem
a végtelen)