Ferdinandy György (1935) író, műfordító, egyetemi tanár

Budapesten született, középiskolai tanulmányait a Piarista Gimnáziumban végezte, ahonnan az utolsó évben eltanácsolták. 1954-1956 között a Fővárosi Autóbuszüzemben dolgozott kalauzként. 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahová csupán néhány hetet járt, mert kitört a forradalom . A forradalom leverése után, december 13-án elhagyta az országot és többedmagával Franciaországtól kért menedéket. 1956-1964 között Franciaországban kőműves, orosz fordító és könyveladó. 1957-1969 között a strasbourgi Dijoni Egyetem hallgatója. 1959-ben a Strasbourgi Egyetemen irodalomtörténeti doktori címet szerzett. 1964-1976 között a Puerto Ricó -i Egyetem tanára, ahol spanyol nyelven oktatott. 1964-1970 között a Szomorú Vasárnap című irodalmi lap kiadója volt. 1976-1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. Csak 1987-től látogathatott haza ismét. 2000-től Puerto Rico , Miami és Budapest között ingázva élt, 2010-ben Budapesten szülői házában telepedett le végleg.

Főbb (magyar nyelvű) művei

Szerecsenségem története (elbeszélések) 1988, A francia vőlegény (elbeszélések) 1993, Mágneses erővonalak (vál. kisregények) 2000, Fényképem Balzackal (elbeszélések) 2004, A bolondok királya (regény) 2008, Fortuna szekerén (vál. elbeszélések) 2015

Főbb díjai

Saint-Exupéry-díj (1964), József Attila-díj (1995), Márai Sándor-díj (1997), A nemzetközi PEN Klub prózadíja (2000), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011), Arany János-díj (2015)

" Van bennem valami alapvető sikerellenesség, viszolygás minden ügyeskedéstől. Pedig engem általában ügyesnek tartanak, ami rendkívül sért és bánt. Ez egy tévhit rólam. Azt hiszem, hogy a félresikerült életekhez, az útpadkára szorultakhoz való görcsös ragaszkodásom minden írásomban benne van. (.)A strasbourgi csöves hű maradt az óhazához, úgy, hogy menet közben, ha csak tehette, két vállra fektette a vadnyugatot. Tessék megnézni: sikeres emberekről vagy élethelyzetekről én még sohasem írtam. Bestsellereket írni nagy pénzekért? Jó lenne, de az nekem nem megy. Egy szövegben, amit most fejeztem be, az írói tisztességről esik szó. A Gyönyörűen tudott fütyülni szegény és ismeretlen elbeszélője sikerregényt szeretne írni. Hónapokon át gyűjti az anyagot, kéjgyilkosok és kalandorok izgalmasnál is izgalmasabb történeteit. A regény azonban csak akkor mozdul el a holtpontról, amikor az elbeszélő menet közben megtalálja régi önmagát, marginális és megalázott hőseit. ' Ezt írtam egész életemben ' - döbben rá. ' Az elesettek, a kisemmizettek krónikáját. Monoton, egyhúrú kis dalokat. ' Ebből a törmelékből pedig - hiába minden - nem lesz sikerirodalom. "

(2001)