Ágh István (1938) költő, író, műfordító, a Nemzet Művésze

Iszkázon született Nagy László testvéreként, érettségi után felvételt nyert az ELTE magyar-könyvtár szakára. 1956-ban részt vett a tüntetéseken, a Kossuth-téri sortűzben megsebesült. A Hetek néven elhíresült költői csoportosulás tagjaként indult irodalmi pályája. Volt könyvtáros, folyóirat-szerkesztő, 1971-től szabadfoglalkozású író. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1997-től a Hitel című folyóirat munkatársa. Első verseskönyve 1965-ben látott napvilágot Szabad-e énekelni címmel. Azóta számos verseskönyve, esszékötete, regénye és szociográfiája jelent meg. Gyermekverseit a Krumplinyomó huszár című kötetben publikálta először (1977). Bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből fordított verseket, amelyek különböző antológiákban láttak napvilágot. Felesége Széles Judit textilművész.

Főbb művei

A tündér megkötözése (versek) 1971, Boldog vérem (versek) 1979, Keseredik a föld héja (versek) 1984, Dani uraságnak (szociográfia) 1984, Rókacsárda (regény) 1993, Árokból jön a törpe (elbeszélések) 1997, Mivé lettél (versek) 1998, Ahogy a vers mibennünk (esszék) 2000, Semmi sem úgy (versek) 2003, Októberi fogadalom (vegyes) 2006, Összegyűjtött versek I-II ., 2015

Főbb díjai

József Attila-díj (1960, 1980), Kossuth-díj (1992), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994), Arany János-nagydíj (2007), Prima díj (2009), Balassi Bálint-emlékkard (2010), A Nemzet Művésze (2014)

Októberi fogadalom

Jó lenne, ha már idejét múlná fogadalmam,
volna csak ősz ez az ősz, közömbös sebhely a seb,
inkább a hosszan tartó túlélésnek örülni,
mintsem az elfeledett áldozatot siratom,
még a továbbélésben is az győzött, ki megőszít,
fölmenti magát, hisz a múltja birája is ő,
míg korhű változata éled utódaiban,
kárvallottjaiból édesgeti cinkosait,
annak hisznek, ki reményeiket bitorolta,
most meg a vesztőhelyből édeni kertet igér,
ám én látom, ahogy kényszeredett mosolyából
fegyver villan, a tél elvetemült hidege,
hát akkor soha többé sehogyan soha semmit!
hiába hegedt be a seb, a gyalázat helye fáj.